A Tokaji borvidék története dióhéjban I.
A Tokaji borvidék története dióhéjban I. bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Tokja-Hegyalja az egyik legnagyobb múlttal rendelkező borvidék a világon. Királyaink is szívesen fogyasztották a tokajit, az aszú már XIV. Lajos francia király udvarában is népszerű volt.

A szőlő Tokajban ősidők óta terem, ugyanis őshonos növényfajta. Hegyalja borvidékké fejlődésében nagy szerepet játszottak a szerzetesrendek, meg kell említenünk közülük az egyetlen magyar alapítású Pálos rendet, ők kiemelten foglalkoztak borkészítéssel. Ennek a korszaknak az emlékét őrzi a Baráth-és Remete-dűlő elnevezések. A 13. században nagy pusztítást végeztek a tatárok, ezt követően a szőlő újra telepítésében nagy szerepe volt a betelepülő olasz szerzeteseknek.

A tokaji bor a 16. században vált ismertté, ebben az is közrejátszott, hogy a török uralom miatt több édes bort adó vidék elesett, Lengyelország pedig ekkor élte virágkorát, a lengyel nemesek pedig szívesen fogyasztottak tokajit. Az aszú bor első írásos említése a Garay család 1571-es oklevélből származik.

A Rákóczi család szerepe vitathatatlan volt a régióban, ebből a korszakból számos kastély, kúria és történelmi pince maradt fenn. A Rákóczi-szabadságharc (1703-1711) finanszírozása a borból történő bevételből származott. Az 1700-as években a bor magas ára miatt megszaporodtak a hamisítások, ezért szükségessé váltak a regulációk. Egy rendelet 1737-ben elsőként a világon zárt térséggé nyilvánította a borvidéket, ettől kezdve szigorú szabályozások indultak meg, mely biztosította a stabil minőséget.

Az 1800-as évek végén ismét pusztítás sújtotta a borvidéket, ezúton a gyökértetű betegség a filoxéra-járvány. Egy évtized alatt a szőlőültetvények 80%-a elpusztult, ezt követően három fő fajta honosodott meg: furmint, hárslevelű és sárgamuskotály. Korábban több mint 100 fajta szőlő létezett.

A világháborúk tovább rontottak a helyzeten. Az első világháborút követően a régió elveszítette két települését, Szőlőskét és Kistornyát. A Holokauszt következtében megszűnt a kereskedelmi kapcsolat, melynek a fő mozgatói a zsidók voltak. Sérült a borászati infrastruktúra, az iparosítás elszívta munkaerőt. A magánvagyon üldözése tovább rontott a helyzeten. A rendszerváltásig monopólium volt érvényben, a KGST piacok kiszolgálására rendezkedett be a borvidék. A hangsúly a mennyiségi termelésen volt, így a minőség háttérbe szorult.

A rendszerváltást követően nagy változások következtek, megérkeztek az első külföldi befektetők, megalakultak a családi vállalkozások. Lassan elindult egyfajta fellendülés. Új borkép született, a végtelen hordós borokat felcserélték a elegáns, gyümölcsös tételek. 2002-ben a történelmi borvidék felkerült az UNESCO Világörökségi Listára, ez nagy elismerés volt a régió életében. A tokaji borok ma már a nemzetközi piacon is megállják a helyüket. Következő posztunkban egy utazás indul az ízek világában, ahol a jellemző szőlőfajtákkal és a vulkanikus kövekkel foglalkozunk majd.

0

FEL

X