Karakteres borok, mesélő kövek
0

Tokaj szíve-lelke, a borok sokszínűségének egyik fő oka maga a kőzet. A régióba látogatva azonnal szembetűnő a táj vulkanikus jellege. Földtörténeti korszakok közül az egyik leglátványosabb a miocén korszak volt (23-5,3 millió évvel ezelőtt), amikor a vulkáni működés jelentősen átalakította a térség arculatát. A kitörések gyakran hamuszórással is jártak, az így visszahulló anyag képezi a tufák változatos rétegeit. A táj formálódása kapcsán fontos szerepe volt a tengernek, hiszen a vidék süllyedésével egyidejűleg a tenger előre nyomult, így volt egy időszak, amikor vízalatti vulkanizmus volt jellemző, majd kisebb lagúnák keletkeztek és szigetek jöttek létre. A vulkanizmus Sárospatak térségében ért véget egy bazaltvulkán képződésével. Az utóvulkáni tevékenységnek köszönhetően jelentős mennyiségű ásványkincsek fordulnak elő a régióban.

Két csoportra oszthatjuk a borokat talaj szerint: külön kategóriát alkotnak a löszborok, a másik kategória a vulkáni borok, ezekre általában magas savtartalom, intenzív mineralitás jellemző.

A szőlőtermesztés során a termesztett szőlőfajták száma jelentősen csökkent az idők során. A borvidéken engedélyezett hat fajta közül négy hagyományos, két új nemesítésű, ezek megoszlása: 65% furmint, 19% hárslevelű, 10% sárgamuskotály, 5% kabar és zéta, 1% kövérszőlő.

Az 1800-as évek végén ismét pusztítás sújtotta a borvidéket, ezúton a gyökértetű betegség a filoxéra-járvány. Egy évtized alatt a szőlőültetvények 80%-a elpusztult, ezt követően három fő fajta honosodott meg: furmint, hárslevelű és sárgamuskotály. Korábban több mint 100 fajta szőlő létezett.

A világháborúk tovább rontottak a helyzeten. Az első világháborút követően a régió elveszítette két települését, Szőlőskét és Kistornyát. A Holokauszt következtében megszűnt a kereskedelmi kapcsolat, melynek a fő mozgatói a zsidók voltak. Sérült a borászati infrastruktúra, az iparosítás elszívta munkaerőt. A magánvagyon üldözése tovább rontott a helyzeten. A rendszerváltásig monopólium volt érvényben, a KGST piacok kiszolgálására rendezkedett be a borvidék. A hangsúly a mennyiségi termelésen volt, így a minőség háttérbe szorult.

A legelterjedtebb szőlőfajta tehát a furmint. Minden tény arra utal, hogy ez a fajta a borvidéken született, évszázadokkal ezelőtt kezdték itt termeszteni. A furmint legelső említése 1611-re tehető, egy hegyaljai református iratból származik. A fajta jellemzője, hogy bőtermő, jól aszúsodik. A földrajzi körülményeknek köszönhetően ezer arcát mutatja a borvidéken. Következő alkalommal egy borkóstolóra látogatunk el, ahol tovább ismerkedünk a tokaji borfajtákkal egy erdőbényei borászat borain keresztül.

0

FEL

X